Veszprémi városrészek

(Feltöltés alatt!)

Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997-ben a 33/1997. számú Önkormányzati rendeletben 14 városrészt, továbbá 11, városrésznek nem minősülő területi egységet különböztetett meg:

Belváros
Veszprém belvárosa a város közigazgatási, közlekedési, kereskedelmi és kulturális központja. Veszprém látványosságainak túlnyomó része itt található, itt ülésezik a városi és a megyei önkormányzat, itt találkoznak a Budapest, Balatonalmádi, Balatonfüred, Tapolca, Szombathely és a vasútállomás felől a városba érkező utak, és itt van az autóbusz-pályaudvar is. A belváros északnyugati részén, egy 40 méter magas dolomitsziklán helyezkedik el az egyetlen utcából álló vár. Délebbre a város hagyományos központja, egykori nagyobbik piactere, a 19. századi–20. század eleji polgárházakkal szegélyezett Óváros tér, a Ranolder tér és a Szabadság tér, majd a Színházkert található. A Szabadság térről keleti irányba indul a gépkocsiforgalomtól elzárt Kossuth utca a 20. század második felében kiépített 'új városközponttal', mely a Vásárcsarnokkal és a közelmúltban épített Balaton Plázával Veszprém tradicionális bevásárló-övezetét képezi. 

Dózsaváros
A Dózsaváros (régebben Felsőváros, Tizenháromváros, a középkorban Szenttamásszeg) Veszprém egyik legrégebben lakott városrésze. A belvárostól északnyugatra magasodó Temetőhegyen, valamint az ettől délre, délkeletre húzódó völgyekben és lejtőkön (Csapószer, Pajtakert) terül el. Családi házas, kertvárosi jellegű városrész; a várostól való viszonylagos különállása folytán (1938-ig, a Viadukt megépüléséig csak nehézkesen lehetett megközelíteni) számos utcája megőrizte eredeti, falusias jellegét. 
A Dózsaváros városrésznek nem minősülő területi egységei:
 
Temetőhegy
Nevét az északnyugati részén elterülő temetőről kapta. A Táncsics Mihály utca – és folytatása, a Csalogány utca – déli és északi részre osztja; a déli rész középkori eredetű, az északi területeket viszont jórészt a második világháború után építették.
Pajtakert
A Temetőhegyről az Aranyos-völgybe vezető lejtőn terül el. A Pajtakertből gyönyörű kilátás nyílik a várra, ezért még ma is épülnek itt új lakóövezetek.
Jeruzsálemhegy
Veszprém látnivalókban nem bővelkedő, de talán leghangulatosabb városrésze a vártól nyugatra eső dombon helyezkedik el. Korábban Petőfivárosnak is nevezték. A középkorban fontos stratégiai szerepe volt, mert akinek a kezére jutott, az a várat innen ágyúzhatta. Később, a 18. századi ellenreformáció idején ide telepítették ki a Veszprémben élő reformátusokat, a városrész neve valószínűleg tőlük ered. Dózsa György úti, 1784-ben épült templomuk – az akkori protestánsellenes törvényeknek megfelelően – nem az utcafronton, hanem egy kisebb udvarban áll. A Viadukt 1938 óta köti össze a Jeruzsálemhegyet a Dózsavárossal. A városrész hangulatát mindenekelőtt a családi házas kis utcák adják. 
A Jeruzsálemhegyhez tartozó, városrésznek nem minősülő területi egységek: 
Endrődi Sándor lakótelep
Az 1970-es években, a Jeruzsálemhegy északnyugati sarkába épített kis lakótelep négyemeletes házakból áll; névadója Endrődi Sándor, a 19. század végének országosan is ismert veszprémi költője.
Takácskert
Egészen új, a 21. század elején elkezdett és még ma is épülő, családi és sorházas lakónegyed.
 
Egyetemváros
Az Egyetemváros (Alsóváros) kisebb dombokon terül el a Jeruzsálemhegy és a Balatonfüred felé vezető út között. A városrész északi részei már a középkorban is lakottak voltak, de a fejlődés igazából a Pannon Egyetem elődjének, a Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karának 1949-es ide telepítésével vette kezdetét. Az egyetem központi épületei az Egyetemvárosnak a Színházkerttől délre eső területén találhatók, a többi épület a városrész különböző pontjain (kettő pedig a várnegyedben) helyezkedik el. 
Városrésznek nem minősülő területi egységek az Egyetemvárosban:
Nándortelep
Az Egyetemváros északi részét alkotja, családi házainak többsége a két világháború között épült. 
Egry József utcai lakótelep
Az 1960-as és az 1970-es évek során jött létre az Egyetemváros legdélebbi részén; kertvárosi jellegű terület, vegyesen családi, sor- és négyemeletes házakkal.
Hóvirágtelep (vagy Hóvirág lakótelep): 
Neve a Hóvirág utca nevéből származik, amely elválasztja a Nándorteleptől. Három- és négyemeletes, túlnyomórészt az 1950-es években épült lakóházak alkotják.
Füredidomb 
Veszprém egyik legkisebb városrésze a Balatonfüred és Balatonalmádi irányába vezető utak közötti dombon terül el. Családi és sorházai szinte kivétel nélkül 20. századiak, a legdélebbi rész az 1990-es évekből való. Érdekesség, hogy itt haladt át az az 1969-ben megszüntetett vasútvonal, amely a mai vasútállomást (az akkori Veszprém külső pályaudvart) összekötötte a város belső területeivel és a Balatonnal. Az egykori Kisállomás épületében ma étterem működik. A Füredidombot a 20. század elején még – valószínűleg a vasút közelsége miatt is – elsősorban ipartelepnek szánták: itt kapott helyet a város kenyérgyára, valamint az első áramfejlesztő telep is, ez utóbbit azonban később elbontották. 

Cholnokyváros

A Cholnokyváros elnevezése – hasonlóan a Füredidombéhoz – az 1990-es évekből származik, korábban ennek a városrésznek az egységeit külön nevekkel (pl. Cholnoky lakótelep), vagy sehogy sem jelölték. A belvárostól délkeletre található, az Almádi úttól a Budapest útig terjedő terület a Veszprémi-fennsíkon helyezkedik el. A veszprémi származású íróról és földrajztudósról, Cholnoky Jenőről elnevezett út délnyugat-északkeleti irányban szeli ketté a városrészt; az úttól keletre az 1970-es és 1980-as évekből származó panel- és sorházas lakótelepet, nyugatra általában régebbi családi házakat találunk. 

Újtelep
Az Újtelep (korábban Dimitrovváros, rövid ideig Széchenyiváros) a belvárostól keletre, egy alacsonyabb dombon elhelyezkedő családi házas, kertvárosias övezet; házainak többsége a 20. század első felében épült. Ennek a városrésznek a szélén haladt el egykor a (már a Füredidombnál említett) balatoni vasút; emlékét egyebek mellett az Őrház utca neve, valamint az egykori pályaudvar ma is meglévő épülete őrzi. Az Újtelep határán, a Budapest út mellett épült fel a Balaton Pláza nevű bevásárlóközpont. 

Jutasi úti lakótelep
A korábban – még a török időkből származó névvel – Táborállásként emlegetett, az Újteleptől északra fekvő nagyjából sík területen az 1970-es és 1980-as években épült fel a nyugati szélén haladó útról elnevezett Jutasi úti lakótelep. Az egykori Veszprémi Házgyár által gyártott, többnyire tízemeletes panelházak alkotta, alapterületre is tekintélyes méretű városrészben él Veszprém lakosságának több mint egyharmada. 

Bakonyalja
'Bakonyalja' a Jutasi úti lakóteleptől északra elterülő városrész nemrégről származó elnevezése. Északi részén található az 1872-ben épült vasútállomás (az egykori Veszprém külső pályaudvar), délen, a Jutasi úti lakótelep szomszédságában pedig a városi laktanya. A kettő között helyezkedett el egykoron a szovjet laktanya a tiszti családok részére épített panelházakkal, amiket a szovjet csapatok kivonulása után a város rendbe hozatott és magánszemélyek részére értékesített. A szovjet laktanya egykori épületét 2005-ben átépítették, azóta a Megyei Levéltárnak ad otthont. Bakonyalja emellett folyamatosan bővül, párhuzamosan épülnek négyszintes és sorházak is a városrész eddig beépítetlen északi és keleti területein. 

Jutaspuszta
A vasútállomástól nyugatra található családi házas lakóövezetet korábban Jutas lakótelepnek, illetve Vörös Csillag lakótelepnek is hívták. Lakossága néhány százra tehető, és – mivel folyamatosan jönnek létre új utcák és házak – növekedőben van. 

Szabadságpuszta
A Füredi út mentén helyezkedik el, a város belső területeitől 4,4 kilométeres távolságra. Népessége a 2001. január 1-jei népszámlálás idején 327 fő volt. Korábbi neve Szabadság lakótelep; a 22-es jelzésű autóbuszjárat köti össze a városközponttal. 

Iparváros
A város északnyugati részén, nyugat-keleti irányban haladó Házgyári út és az ezt a Dózsavárossal összekötő Kistó utca környéke Veszprém ipari övezete. Bár az út névadója, az egykori Házgyár már megszűnt, itt van többek között a Bakony Művek, a Continental Teves, az Algida és a Valeo cég veszprémi telephelye, a Napló című Veszprém megyei napilap nyomdája, de számos (főleg raktár-) áruház is. 
A Házgyári út szabadtéri területén kapott helyet a vasárnaponként nyitva tartó autópiac és a "lengyel piac" is.
Csererdő 
Az Iparváros városrésznek nem minősülő területi egysége, amely eredetileg a Bakony Művek dolgozói részére épített, családi házas lakónegyed volt, amely azóta több új társasházzal gyarapodott.
Gyulafirátót   > www.gyulafiratot.hu
1977 óta Veszprém önkormányzattal rendelkező városrésze, korábban önálló település. A 2001. január 1-jei népszámlálás idején 3 217 lakosa volt. Gyulafirátót Veszprémtől északkeletre, a város központjától 7,6 kilométerre, a Bakony déli lejtőjén fekvő település. A fölötte magasló Papod, Kávás, Ámos A 4. században római villa állt Gyulafirátót határában, a ma Pogányteleknek nevezett területen. A falu létrejöttének pontos dátumát nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy 1239-ben már az olasz eredetű Rátold (Rátót) család birtoka volt, később pedig a Gyulaffyaké lett – a település neve a két családnév összetételéből származik. A Rátold család egyik tagja, Mátyás esztergomi érsek által Gyulafirátóton a 13. században alapított premontrei kolostor kora gótikus épületét a török időkben lerombolták, ma már csak romjai láthatók. A falu északi részén egykor a Rátoldok vára vagy kastélya állt; ennek mindmáig feltáratlan maradványai a református templom mögötti Kálvária-domb mélyén találhatók. 
Kádárta 
1973 óta Veszprém része, 2001-ben 1 590 lakosa volt. A középkori eredetű falu határában horgásztavak találhatók. Veszprém belvárosától kb. 5 km-re lévő, 1973-ig önálló, családias és főleg reformátusok lakta kistelepülés volt. Már a rómaiak idején is lakták ezt a Bakony lábánál található, varázslatosan szép területet. Az idők viharai nem törölték el a föld színéről, s bár a török hódoltság idején pusztává zsugorodott, 1727-re már temploma volt és vízimalma is működött. Az 1800-as évek elején több mint 600-an éltek itt. Ez a lélekszám a II. világháború utáni időkre is csak alig emelkedett 700 fölé. 1950-ig Gyulafirátóthoz tartozott, majd önálló tanácsi községként működött 1969-ig, amikor is újra rátóthoz csatolták. 1973. január elsejétől Veszprém város része lett. A város közelségének, az olcsóbb telkeknek köszönhetően ma már több mint 2000-en lakják. Falusias jellegét a mai napig sem veszítette el. Az elmúlt közel egy évtizedben megtörtént a csatornázása, a gázzal történő ellátása, kiépült a kábeltévé ellátottsága, biztosított a háztartások számára az internet csatlakozási lehetőség. 

Városrésznek nem minősülő további területi egységek:
Veszprémvölgy
(Betekints-völgy) – a Dózsaváros és a Jeruzsálemhegy között húzódó, természeti szépségekben gazdag völgy, az innen kiágazó Fejes-völgyben található a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark.
Veszprém–Szentkirályszabadja Repülőtér
Korábban Szentkirályszabadjához tartozó, mára megszűnt katonai repülőtér területe. A privatizációja után a közeljövőben meginduló polgári repüléshez nagy reményeket fűz a város. 
Csatár
Veszprém szőlőhegye a város nyugati határán, számos veszprémi kedvelt hétvégi tartózkodási hel