A városi megemlékezést hagyományosan a Vörösmarty téri emlékműnél tartották. Az eseményen Porga Gyula polgármester arról beszélt, a hősök példái stabilitást adnak a közösségeinknek.

A harcban elesett magyar hősök emlékére először 1917-ben tartottak szervezett megemlékezést, ekkor törvénybe is iktatták ezt az emléknapot. A II. világháború után, 1945-től azonban tudatosan nem vették figyelembe ezt az ünnepet, a rendszerváltás hozta el azt az időszakot, hogy Magyarország ismét nyíltan tiszteleghessen azon katonái előtt, akik a feladatot teljesítve, a hazát védve estek el.

A 2001-es LXIII. törvény rendelkezik arról, hogy május utolsó vasárnapján emléknapot kell tartani mindenki tiszteletére „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.”

Veszprémben vasárnap délután a Vörösmarty téri katonai emlékműnél az önkormányzat és a helyőrség közös szervezésében tartották meg ezt a megemlékezést, ahol ünnepi beszédet mondott Porga Gyula, a megyei jogú város polgármestere is.

A polgármester kihangsúlyozta, életünk stabilitását a visszatérő ritmusosság adja, ebben pedig fontos szerepet játszanak a közös ünnepeink is. Éppen ezért is volt megterhelő ennek a nemzetnek az, hogy évtizedeken keresztül nem ünnepelhette meg az ország a Magyar hősök napját. Pedig ezek a hősök példaként szolgálnak nekünk, a példák pedig stabilitást adnak az életünknek, mondta.

Porga Gyula külön megköszönte azoknak, akik az esős idő ellenére személyesen jelentek meg a megemlékezésen, aminek a dátuma valahol jelképes is, hiszen a gyermeknappal együtt, a múltat és a jövőt is ünnepeljük ezen a napon.

Az ünnepségen felszólalt Bartha Sándor ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ parancsnokhelyettese is, aki kiemelte, hogy a magyar nemzet számos harcot vívott meg, volt, ahol alulmaradt az ellenségével szemben, de a szabadság, amiért mindig is küzdöttünk, mindig eljött.

Kiemelte továbbá, nem csak azon hősök előtt kell tisztelegni, akik a harcmezőn estek el védve a hazát, hanem azoknak is jár a tisztelet, akik fogságba estek, meghurcolták őket, de mindvégig megmaradtak magyarnak. Ezek az erények pedig ugyanúgy a katonákra és a civilekre is érvényesek.