A kommunizmus áldozatainak emléknapja
A mi felelősségünk, hogy megvédjük azt, amit a hőseink kivívtak
A kommunista diktatúrák áldozatai előtt hajtottak fejet február 25-én a Brusznyai Árpád-emlékműnél, ahol Porga Gyula, Veszprém város polgármestere és Ovádi Péter országgyűlési képviselő elhelyezték a megemlékezés koszorúját. Oberfrank Pál, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója elmondta az áldozatokra emlékező versét.
Halmay Gábor önkormányzati képviselő, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke beszédében úgy fogalmazott: ezen az alkalmon nem csak egy emberre emlékeznek, hanem egy korszak, egy rendszer áldozataira is. Február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja, figyelmeztetés arra, hogy a szabadság nem magától értetődő, hogy a demokrácia nem automatikus és a szuverenitás nem ajándék, hanem kivívott és megőrzendő érték.
1947. február 25-én a megszálló szovjet hatóságok elhurcolták Kovács Béla országgyűlési képviselőt. Ez a nap a magyar demokrácia felszámolásának nyílt kezdete volt. Ezután a törvényességet felváltotta az önkény, a párbeszédet a félelem, a nemzeti akaratot a külső diktátum.
A kommunizmus világszerte közel 100 millió ember életét követelte, sokakat „gulagokra”, kényszermunkatáborokba hurcoltak. Magyarországon százezrek kerültek börtönbe vagy munkatáborba, családok szakadtak szét és egy egész nemzet nőtt fel a megfigyelés, besúgás és a kimondatlan félelem légkörében.
A számok mögött mindig emberek vannak, akik nem fegyverrel harcoltak, hanem tartással, és nem gyűlölettel válaszoltak, hanem hűséggel. Brusznyai Árpád is ilyen ember volt, tanár, értelmiségi és hazafi. Nem bosszút akart, hanem rendet, felelősséget, nemzeti önrendelkezést. Mégis halálra ítélték, mert egy diktatúra számára nem az a legveszélyesebb, aki kiáll, hanem aki erkölcsi tartással áll.
A kommunista diktatúra lényege a központosított hatalom volt, amelyben a nemzet önrendelkezése nem számított, a hitet üldözték, tulajdont elvették, a szabad gondolatot elhallgattatták. Halmay szerint minden diktatúra ilyen, akármilyen zászló alatt érkezik. A képviselő úgy fogalmazott:
Ma is látjuk, hogy a világban hatalmi tömbök versengenek, geopolitikai érdekek mentén országokat próbálnak befolyás alá vonni. Ma is ott lebeg a háború árnyéka Európa felett.
A kommunizmus nem egyik napról a másikra épült ki, hanem apró lépésekben, a jogállam lassú leépítésével. Azért fontos a képviselő szerint az emlékezés, hogy felismerjük a jeleket, hogy ne higgyük el, hogy ez velünk nem történhet meg, hogy ne gondoljuk, hogy a szabadság egy végleges állapot.
Halmay Gábor szerint a mi felelősségünk, hogy megvédjük azt, amit a hőseink kivívtak, hogy a békés fejlődés útját válasszuk, hogy a nemzetek közti együttműködés kölcsönös tiszteleten alapuljon, ne nyomásgyakorláson.
„A kereszténydemokrata gondolkodás számunkra azt jelenti, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, a közösség érték, a nemzet önrendelkezése alap, a béke pedig erő” – fogalmazott. Véleménye szerint ilyen alkalmakkor nem csak megemlékezünk, hanem ígéretet is teszünk arra, hogy minden diktatúrát elutasítunk, hogy kiállunk a szuverén Magyarország mellett, hogy a békét és a biztonságot tekintjük elsődleges értéknek.
A képviselő szerint a hősök nem tűntek el, az ő bátorságuk bennünk él tovább, amikor kiállunk az igazságért, amikor nemet mondunk az elnyomásra és amikor hiszünk abban, hogy Magyarország jövője magyar kézben kell, hogy maradjon.
Képgaléria itt >>
Forrás: Napló
Kép: Fülöp Ildikó