Hogyan nyerjük meg a 21. századot?
EKF-konferencia az Acticityben
A város és a térség jövőjéről, a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program tanulságairól zajlott kerekasztal-beszélgetés a kétnapos EKF-konferencia keretében szerda délután az Acticityben.
A kerekasztal-beszélgetésben Porga Gyula veszprémi polgármester, Miszlivetz Ferenc, a Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (IASK) főigazgatója, Kabai Gergely társadalomkutató, Hollád polgármestere, Kovács Balázs turisztikai szakértő, a GD Consulting irodavezetője, valamint Schleicher Vera etnográfus ütköztették véleményüket.
A programév sikereit számba véve Porga Gyula nagy eredménynek nevezte, hogy a veszprémiek átlépték az árnyékukat, bebizonyítottuk és elhittük, hogy tudunk másképp gondolkodni, és újra felfedeztük és beleszerettünk a városunkba. Elhangzottak még érvek amellett, hogy a résztvevő 116 település bebizonyította, hogy a magyarokra jellemző széthúzás helyett képesek együttműködni, míg Miszlivetz Ferenc személyes benyomásainak adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Veszprém egy bezárkózó városból egy kedves, mosolygó emberekkel teli közösség lett, előtört mindaz, ami korábban el lett fojtva.
Sokféle válasz született arra a kérdésre is, hogy mire kell most odafigyelni, hova kell helyezni a fókuszt? Schleicher Vera a Balatonnal kapcsolatban fogalmazta meg aggályait. Mint mondta, a rendszerváltás előtti néhány évtizedet leszámítva a Balaton mindig is az elit játszótere volt, és most is az látszik, hogy a fontos döntések nem helyben születnek, hanem az elit találja ki őket – példaként említette, hogy az ingatlanfejlesztések árfelhajtó hatásaként az itt születettek nem tudnak helyben saját ingatlanhoz jutni. A néprajzkutató csendes kolonizációnak nevezte a folyamatot.
Porga Gyula kifejtette, hogy számos törésvonal keletkezik egy közösségben, például generációk, kulturális értékek mentén, különböző igények születnek, és a város ereje abban áll, hogy ezek szépen megférnek egymás mellett. Példaként említette a Gyárkertet, amit majdnem minden veszprémi imád, de a közelében élők nyilván kevésbé lelkesednek érte, ugyanakkor ők is nagy türelemmel fogadták. A mindennapokban számos ilyen konfliktus adódik, meg kell találni a harmóniát ezek között.
Kabai Gergely arra hívta fel a figyelmet, hogy bár távolról nézve a Balaton az ország egyik legjobb életminőséget biztosító térsége, ha kicsit közelebb megyünk és megkapargatjuk a felszínt, akkor látszik, hogy ez egy fragmentált, közel sem egységes régió. Különösen igaz ez a somogyi járásokkal, amelyek alig hasonlíthatók össze Veszprém agglomerációjával, az itteni falvak inkább a dél-dunántúli társadalmi adottságokkal rendelkező térségbe illeszkednek.
És hogy mik a következő emberöltő, 25-30 év kihívásai? Ebben a kérdésben megszólalók két külön irányt vettek. A Balaton térségéről beszélt Kabai Gergely, aki szerint a Balaton kiemelt üdülőkörzet belső strukturális problémáit ideje lenne területpolitikai eszközökkel kezelni, beleértve a demográfiai válságot. Szintén a Balatonnál maradva Schleicher Vera identitás- és értelmezési válságról beszélt, amit alapvetően kulturális eszközökkel kezelne. Felvetette egy balatoni múzeum létrehozását és egy balatoni enciklopédia összeállítását.
A beszélgetés többi résztvevője inkább a városi lét jövőjét illetően elmélkedett. Miszlivetz Ferenc szerint elindult egy kivándorlási folyamat a nagyvárosokból, és az eddigi kisvárosok egy új típusú településsé fejlődnek, amiknek az érdekérvényesítő ereje az összefogásban, az együttműködésben rejlik. Kovács Balázs arra mutatott rá, hogy a jövő településfejlesztésének fókuszában az életminőség, a boldogság áll majd, az EKF-év során pedig Veszprém megtanulta, hogyan kell “boldogság-pillanatokat gyártani”, a jövőben ezt a megszerzett tudást kell alkalmazni.
Veszprém hosszútávú jövőképét felvázolva Porga Gyula azt állapította meg, hogy mind az infrastruktúra, mind a közösségépítésben van még mit tenni. Kijelentette: a 20. századot a megapoliszok nyerték meg, ezekben összpontosult a gazdasági, politikai és kulturális erő. Meggyőződése azonban, hogy a 21. század a középvárosoké lesz: ma már nem kell New Yorkban vagy Bécsben élnünk ahhoz, hogy részt vehessünk a globális gazdaságban vagy kultúrában. A polgármester a covid időszakát hozta fel példaként, amikor a lezárások idején Budapestről tömegével érkeztek az emberek a térségünkbe, és innen dolgozott. Porga Gyula megjegyezte: ez az az épített és természeti környezet, amiben élünk, ideális a színvonalas élethez, a családalapításhoz, a gyerekneveléshez, a következő évek és évtizedek feladata pedig az, hogy olyan várost építsünk, amivel a 21. század nyertesei lehetünk.
Forrás: Vehír.hu
Kép: Szalai Csaba