Megemlékeztek az ejtőernyősök tragédiájáról
Méltóságteljes és ünnepélyes megemlékezést tartott a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete április 12-én a veszprémi repülőtéren, ahol 84 évvel ezelőtt tragikus fordulatot vett a magyar katonai ejtőernyőzés történetének első éles bevetése. A koszorúzással egybekötött eseményen jelen voltak a honvédség, a kormányzat, az egyház, valamint a civil és katonai szervezetek képviselői – köztük Vargha Tamás parlamenti államtitkár, honvédelmi miniszterhelyettes, valamint számos dandártábornok és ezredes.
A megemlékezésen külön tisztelettel köszöntötték az áldozatok hozzátartozóit is, köztük Félhelyesné Zubonyai Juditot, vitéz Bertalan Árpád őrnagy unokáját, akinek neve máig összeforrt a magyar ejtőernyős fegyvernem megalapításával. A megemlékezés során a katonai tiszteletadást követően több beszéd is elhangzott, melyekben felidézték a veszprémi repülőtér történelmi szerepét és a katonai repülés veszélyekkel teli hétköznapjait.
Vargha Tamás köszöntőjében hangsúlyozta: „84 évvel ezelőtt, 1941. április 12-én innen, a veszprémi repülőtérről indultak első éles bevetésükre a magyar ejtőernyősök. A művelet azonban tragikus fordulatot vett, a vezérgép felszállás után lezuhant, a fedélzetén tartózkodók életüket vesztették. Egy ember halála mindig fájdalmas, de különösen az, ha az illető hazája szolgálatában, katonaként áldozza fel életét.” Kiemelte: a hősi halottakra való emlékezés nemcsak erkölcsi kötelességünk, de egyben tájékozódási pont is a jövő számára.
A történeti hátteret Hangodi László történész ismertette, aki beszédében részletesen felidézte a veszprémi repülőtér múltját. Mint elmondta, a repülőtér szerepe már a két világháború közötti időszakban is kiemelkedő volt. 1936-ban, a trianoni békeszerződés korlátozásai ellenére, titokban megalakult a 3. bombázó repülőezred Szombathelyen, majd egy évvel később az egyik bombázó század Veszprémbe települt. A légierő itt kezdhette meg titkos kiképzését, modern repülőgépek nélkül, de annál nagyobb eltökéltséggel.
A veszprémi repülőtér katonai jelentősége folyamatosan nőtt: itt hozták létre a 86-os típusú nehézbombázó gépekre való kiképző iskolát is, mely döntő szerepet játszott a magyar légierő fejlődésében. A háborús időkben és azon is túl, a repülőtér a magyar katonai repülés egyik központjává vált. A repülőtér különleges meteorológiai adottságai azonban már a kezdetektől fogva kihívást jelentettek – az erős és szeszélyes széljárás több balesetet is okozott.
Az 1941-es bevetés előzményei is a természeti körülményekhez kötődnek: a pápai repülőtér felszállópályája a napokig tartó esőzések következtében alkalmatlanná vált, így a sziklás, kötött talajú veszprémi reptérre helyezték át az első ejtőernyős zászlóalj indulását. Innen indult útnak az a repülőgép is, amely végül nem érte el célját.
Az ünnepség szimbolikus részeként elhangzott az egykori katonadallá vált sor is: „Szállj a légbe, égbe, kékbe fel, hajrá!” – amely 1937 óta kötődik a veszprémi katonai repülés hőskorához.
A megemlékezés végén a résztvevők – köztük Ovádi Péter országgyűlési képviselő, Vargha Tamás miniszterhelyettes és Porga Gyula plgármester is – koszorút helyeztek el az emlékműnél, ezzel is tisztelegve azon katonák előtt, akik életüket adták a hazáért. A szervezők fontosnak tartják, hogy az emlékezés hagyománya tovább éljen, és a fiatalabb generációk is megismerjék a magyar katonai repülés és ejtőernyőzés hőseinek történetét.
Forrás: Vehír.hu
Kép: Kovács Bálint