Porga Gyula polgármester ünnepi beszéde
Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Veszprémiek!
Idén már másodszor köszönthetjük városunkban Magyarország miniszterelnökét, és sokadszor az ország nyilvánosságát. Ami nagy szó annak a közösségnek az életében, amely néha kisvárosként tekint önmagára.
Megszoktuk már, hogy kézilabda csapatunkért Európa szerte sokan szurkolnak, vagy azt, hogy művészeink, kutatóink, oktatóink széles körben elismertek. De azzal a gondolattal barátkoznunk kell még, hogy Európa Kulturális Fővárosaként Magyarország kulturális fővárosa is lettünk 2023-ra. Jó, ha nem riadunk meg saját árnyékunktól!
Ezúton is szeretném megköszönni Magyarország kormányának a segítséget, hogy ennek a nem mindennapi kihívásnak meg tudunk felelni. Hogy a kultúra minden területéről nagyszerű eseményeket mutathatunk fel. És hogy az elmúlt kilenc hónapban elismerések sorát gyűjthettük be hazai és külföldi vendégeinktől.
A Benedek- és Csatár-hegy, valamint a Séd és Tekeres völgyek városa most olyan magaslatra ért, ahol korábban még sosem járt. Ahol Európa minden pontjáról jól látható. Az észt Tartutól a horvát Dubrovnikig, Temesvártól Liverpoolig.
Minden okunk megvan rá, hogy egyszerre legyünk büszke, lokálpatrióta veszprémiek, hagyományaikat tisztelő magyarok és a közös kultúrát ápoló európaiak. Köszönöm mindenkinek, aki gondolata erejével vagy cselekedetével hozzájárult ehhez a sikerhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Veszprém épp annyira Szent István városa, mint Bajor Gizelláé, és mindenkié, aki elfogadva szabályait, szokásait, itt építette fel, rendezte be az otthonát, és ennek a közösségnek a javát szolgálta vagy szolgálja. Mi nem azt kérdezzük, hogy honnan jöttél, hanem azt, hogy velünk tartasz-e? És ha velünk tartasz, számítunk rád, és számíthatsz ránk.
Mindezt azért hangsúlyozom, mert a mártírhalált halt Brusznyai Árpád, 1956 forradalmának legnagyobb veszprémi hőse a Csongrád megyei Derekegyház szülötte volt.
A húszas évei végén járó tanárt a szerelem hozta hozzánk a Pest megyei Vácról. Veszprémben történelmet és görögöt oktatott, diákokat nevelt, s a törvényesség és igazságosság feltétlen híve volt. Békességpárti filoszként választották a forradalmi tanács vezetőjévé.
Itt a fiatalok demokratizált választásokat, egyetemi autonómiát követeltek. Itt a város életének újraszervezéséről küldöttgyűlésen döntöttek. Itt kivágták ugyan a gyűlöletes Rákosi címert a nemzeti lobogóból, és letartóztatták az elviselhetetlen rendszer helytartóit.
De a veszprémiek senkin sem álltak bosszút, senkit nem koncoltak fel. Csak őrizetbe vették a régi rend vezetőit, hogy az önbíráskodásnak még véletlenül se nyíljon tere. Városunkban 1956. október 23-tól a szovjet csapatok november 4-i felvonulásáig a polgári józanság uralkodott. Csak a körülzárt, harcra kényszerített Veszprém nyúlt a fegyverekhez, hogy megvédje vívmányait.
Brusznyai Árpádot mégis kivégeztette a kommunista rendszer. Mert félt a polgári józanságtól, a törvényességtől, az igazságosságtól. Mert demonstrálni akarta engesztelhetetlenségét. És célját elérte. Veszprém évtizedekre veszítette el karakterét, önbizalmát, lelkét és polgár-város jellegét.
Veszprém megfélemlítetté, Pap János birodalmává és kishitűvé vált. Ahol a kicsik vagyunk, nekünk úgysem sikerülhet mentalitás lett az uralkodó. Ahol az öntevékenységet a felülről vezéreltség váltotta fel. Ahol sok minden az itt élők ellenére történt. Ez a korszak véget ért a rendszerváltással, és most lezárulhat a lelkekben is.
Az Európa Kulturális Fővárosa program elnyerésével és sikeres megrendezésével jó esélyt kaptunk arra, hogy újra azok legyünk, akik voltunk. Büszke, magabízó, öntevékeny veszprémiek. Hiszen mégiscsak győzni tudtunk a nagyok versenyében. Mégiscsak magunkhoz ragadtunk egy kivételes lehetőséget. Mégiscsak nagyszerű programsorozatot valósítunk meg, és nem mellékesen a város számos rozsdafoltját tisztítottuk meg, fényesítettük ki.
Itt az ideje, hogy levetkőzzük a kishitűségünket. Itt az ideje, hogy méltónak tartsuk magunkat kiváló elődeink – a Padányik, Ranolderek, a Cholnokyak és a Brusznyaiak – város- és közösségépítő munkájához.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelegjünk a veszprémi múlt kiválóságai előtt! Hajtsunk fejet 1956 hősei előtt! És kívánom, hogy aztán felemelt fejjel merjünk hinni közösségünk erejében, önmagunkban és a veszprémi jövőben!
Dicsőség a hősöknek! Köszönöm, hogy meghallgattak.
(Elhangzott 2023. október 23-án a veszprémi várban tartott ünnepi műsor keretében.)
Fotó: Koszticsák Szilárd /MTI