SÉD: Tizedik évfolyam, ötvenedik lapszám
A legelső számtól kezdve elérhető a SÉD az interneten is. Az induló veszprémi kritikai folyóirat címlapján ez szerepelt: 2015. tavasz.
Évi négy számmal terveztek a veszprémi kritikai lap megálmodói: a Géczi János vezette szerkesztőség és a kiadó, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara. Az új folyóirat megjelenését első pillanattól támogatta Veszprém önkormányzata. A Séd lapterve Somody Péter munkája, az illusztrációt Gáspár Gábor készítette (mint ahogyan azóta is), továbbá 48 oldalon 27 szerző szemszögéből nézhettünk vissza a megyeszékhely elmúlt két-három hónapjának kulturális eseményeire.
Sokan várták kíváncsian, mekkora élettartamot szán a sors egy új kulturális folyóiratnak. Így utólag könnyen mondhatnánk, hogy Géczi János biztosra ment, csakhogy ő megelőzően is ugyanazt képviselte tanárként, íróként, költőként és képzőművészként; mindig megtervezte az utat is, ahogyan a minőségi tartalom odatalálhat a célközönséghez. Így volt ez a Séd esetében is; rendre megtörténtek a bemutatók, a lap olyan helyeken hozzáférhető, ahova nagy eséllyel jár a kultúrapártoló közönség, továbbá rengeteget számít, hogy a lapot folyamatosan szemlézi az Országos Széchényi Könyvtár. Egy szó, mint száz: országosan igen jó a Séd renoméja.
A legutóbb megjelent lapszám borítójára már ez kerülhetett: Séd 50. X. évfolyam, 2024. 3. szám. A lap ötvenedik száma 60 oldalon 43 szerző írásaira építve tekint vissza Veszprém és környéke elmúlt két hónapi kulturális eseményeire; mert a fejlődés abból is látható, hogy évi négy helyett 2018 óta évi hat szám jelenik meg. Időközben volt, aki már nem tudta vállalni a szerkesztőbizottsági tagságot, viszont bővült is a kör: ma Géczi János mellett Demel Eszter, Gopcsa Katalin, Grászli Bernadett, Perlaki Klaudia és Wondervisztné Kapor Ágnes ügyel a tartalomra.
Ami az utóbbit illeti, jellemző, hogy ahol érdekes színházi vagy tudományos előadást, kiállítást, filmet, koncertet lehet látni, hallani, ott biztosan jelen van valaki a Séd szerzői közül, hogy kritikai véleményével hagyja írásos nyomát az eseménynek. Bevált az érdekes törekvés, hogy egy-egy témát többen is feldolgoznak, mintegy vitát nyitva a produkció értékeiről, az olvasó pedig dönt. Hamar kialakult, ma is a folyóirat jellemzője az erős zenei kritikai vonal, őket követik a művészettörténészek értékelései. Velük együtt igen színes a szerzői gárda: középiskolai tanár, egyetemi hallgató, újság-, online- és televíziós szerkesztő, kulturális szervező, újságíró, műfordító, színikritikus, régész, irodalomtörténész, könyvtáros, zeneművész, színművész vagy festőművész egyaránt szerepel köztük.
Változatos, érdekes olvasnivaló a Séd ötvenedik száma is, melynek utolsó oldalán még a túlzott szerénységre is találunk példát. Gopcsa Katalin a laptervező Somody Péter egy kiváló portréjáról ír, sajnos csak kezdőbetűkkel jelölve, kit ábrázol a hivatkozott rajz, pedig B. E., azaz Balogh Elemér ugyanúgy rászolgál a teljes ismertetésre, mint a művész, Somody Péter, aki lerajzolta őt.
Forrás: Napló
Kép: Örsi Ágnes