Brusznyai Árpádra és ’56 hőseire emlékeztek
A forradalom és szabadságharc leverésének 70. évfordulóján, a nemzeti gyásznapon tartottak megemlékezést a veszprémi Brusznyai-emléktáblánál. Az eseményen Halmay Gábor, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, a KDNP Veszprém megyei elnöke mondott beszédet, amelyben a szabadság, a nemzeti méltóság és az emlékezés felelősségéről is szólt.
November 4-én, a nemzeti gyásznapon gyűltek össze a megemlékezők Veszprémben, a Vár utcai Brusznyai-emléktáblánál, hogy fejet hajtsanak az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai előtt. A Keresztény Nyilvánosságért Alapítvány szervezésében megtartott eseményen a Himnusz közös eléneklésével kezdődött a megemlékezés, majd Zayzon Csaba színművész előadásában az 56 csepp vér című musical egyik dala hangzott el.
A szabadságvágyat nem tudták megsemmisíteni 1956-ban
Halmay Gábor beszédében felidézte: 1956. november 4-én hajnalban a szovjet hadsereg támadást indított Magyarország ellen, hogy fegyverrel tiporja el azt, amit a magyar emberek bátorságukkal és összefogásukkal kivívtak.
Mint fogalmazott, a túlerő győzött, a forradalmat leverték, de a szabadságvágyat nem tudták megsemmisíteni. Azok, akik 1956-ban kiálltak hazájukért, nem azért tették, mert biztosak lehettek a győzelemben, hanem mert voltak értékek, amelyekről nem voltak hajlandók lemondani. Ilyen volt a szabadság, a nemzeti méltóság, az igazság és az a jog, hogy a magyar nemzet maga dönthessen a saját jövőjéről.
Halmay Gábor hangsúlyozta, november 4-én azokra is emlékezni kell, akiket kivégeztek, börtönbe zártak, megkínoztak vagy hazájuk elhagyására kényszerítettek, valamint azokra, akiknek évtizedeken keresztül hallgatniuk kellett az átéltekről.
Brusznyai Árpád a veszprémi bátorság jelképe
Halmay Gábor kiemelte, hogy 1956 története nem csupán Budapesté, hiszen a szabadság reménye Veszprémbe is eljutott. A városnak is megvannak a maga hősei, akiknek emlékét kötelesség megőrizni.
Közöttük különleges hely illeti meg Brusznyai Árpádot, a tanárt, aki a forradalom idején a Veszprém Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökeként vállalt felelősséget közösségéért. A forradalom leverése után letartóztatták, koncepciós eljárásban halálra ítélték, majd 1958-ban kivégezték.
Szerinte Brusznyai Árpád sorsa a diktatúra kegyetlenségének jelképe, ugyanakkor a lelkiismeret és a bátorság példája is. Hozzátette, Veszprémnek nemcsak emlékeznie kell rá, hanem tovább is kell adnia az üzenetét a következő nemzedékeknek.
A szabadság megőrzése minden nemzedék felelőssége
A beszédben a megtorlás időszakának tanulságai is előkerültek. Halmay Gábor szerint a szabadságot fenyegető módszerek nem feltétlenül ugyanabban a formában térnek vissza: a politikai ellenfelek megbélyegítése, a jog politikai fegyverként való alkalmazása vagy az emberi méltóság és a tisztességes eljáráshoz való jog veszélyeztetése is figyelmeztető jel lehet.
Úgy fogalmazott, 1956 hőseinek tisztelete nem merülhet ki az emlékük őrzésében, hanem azokat az alapelveket is tovább kell vinni, amelyekért kiálltak. Senkit nem lehet politikai meggyőződése miatt megfosztani méltóságától, jogaitól vagy szabadságától.
A megemlékezés végén Zayzon Csaba előadásában Presser Gábor Szabadságdal című szerzeményét hallgathatták meg a résztvevők, majd felolvasták a veszprémi áldozatok neveit. Az esemény koszorúzással zárult, amelyen a jelenlévők tiszteletüket fejezték ki az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei és áldozatai előtt.
Forrás: Napló /
Veszprém Televízió