Nehéz helyzetben a hajléktalanellátás
Közös megoldásokat keresnek Veszprémben
A közterületi jelenlét növekedése, a pszichiátriai és szenvedélybeteg emberek ellátásának nehézségei, a hajléktalanság újratermelődése és a szakemberhiány is szóba került a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi Befogadás Házának kerekasztal-beszélgetésén. Az eseményen világossá vált, hogy a résztvevők nem egyetlen intézkedéstől várják a hajléktalanprobléma megoldását.
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos problémák egy részét a szociális szféra már nem tudja egyedül kezelni, ezért szorosabb együttműködésre lenne szükség a rendőrség, az önkormányzat, az egészségügyi ellátórendszer és a civil szervezetek között.
A hajléktalanok közterületi jelenléte összetettebb probléma
A beszélgetést Király Melinda, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi Befogadás Házának vezetője nyitotta meg. Elmondta, hogy a kerekasztal minden évben hagyományosan a krízisidőszak előtt ad lehetőséget az érintett szervezeteknek az együttműködés áttekintésére, ezúttal azonban különösen aktuális kérdésekkel találkoztak.
A szakember szerint Veszprémben és országosan is egyre látványosabb a közterületi jelenlét. Fontosnak tartotta ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a közterületeken megjelenő emberek nem feltétlenül hajléktalanok. A palack-visszaváltási rendszer bevezetése óta például egyre több olyan ember érkezik a városokba, aki a visszaváltható palackokat gyűjti, illetve a kukákban keresgél. Közöttük hajléktalan emberek és más, nehéz élethelyzetben élők is vannak.
A Befogadás Háza vezetője szerint a másik jelentős probléma a közterületen rendszeresen vagy időszakosan megjelenő pszichiátriai betegek, illetve különböző függőségekkel élők számának növekedése. Ezeknek az eseteknek a kezelésére a szociális szféra önmagában nem rendelkezik elegendő eszközzel. Különösen nehéz azoknak a pszichiátriai betegeknek a helyzete, akik sem a szociális szolgálatokkal, sem a rendőrséggel nem hajlandók együttműködni. Az ilyen esetekben közös akciócsoport vagy rendszeres, több szervezetet összekapcsoló együttműködés jelenthetne előrelépést. Elképzelhetőnek tartaná például, hogy a
– szociális,
– rendőrségi,
– közterület-felügyeleti,
– addiktológiai és
– más szakemberek közösen menjenek ki a problémás helyszínekre.
Király Melinda hangsúlyozta: a cél nem pusztán az, hogy a közterületről eltűnjenek az érintettek, hanem az, hogy megfelelő ellátásba kerüljenek. Ehhez azonban sok esetben hiányzik az a köztes lépcső, amely az utcáról a megfelelő egészségügyi vagy szociális intézménybe vezetne. A Befogadás Háza egy kétéves program keretében pszichológussal és addiktológiai konzultánssal is együtt tud majd dolgozni, ez szakmai alapot adhat ahhoz, hogy a most felvetett együttműködés valóban működőképes legyen.
A rendőrség szerint sem a bírság a megoldás
Dominek Jácint rendőr alezredes, a Veszprémi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztályának osztályvezetője arról beszélt, hogy a közterületen tapasztalható problémák jelentős része visszatérően ugyanazokhoz az emberekhez kapcsolódik. A rendőrök gyakran intézkednek olyan személyekkel szemben, akik padokon, játszótereken vagy közparkokban tartózkodnak, szemetelnek, illetve más módon zavarják a környezetükben élőket.
Az intézkedések egy része szabálysértési eljárásba, illetve bírságba torkollik, ez azonban sok esetben nem jelent valódi megoldást. Az alezredes szerint azoknál az embereknél, akiknek nincs vesztenivalójuk, a büntetésnek nincs megfelelő visszatartó ereje. A bírság sokszor nem behajtható, az érintett pedig később ugyanúgy visszatérhet a közterületre. Ugyanakkor a rendőrök sem szeretnék, ha kizárólag intézkedések sorozatából állna a probléma kezelése. Nyitottak arra, hogy a szociális szakemberekkel közösen keressenek megoldásokat, akár közös járőrözéssel, akár szakmai találkozókkal és tájékoztatókkal.
A köztes ellátás hiánya a legnagyobb gond
A résztvevők egyetértettek abban, hogy a legsúlyosabb problémát azok az emberek jelentik, akik egyszerre küzdenek pszichiátriai betegséggel és függőséggel. Ők sokszor nem alkalmasak arra, hogy a hagyományos hajléktalanellátásban hosszabb távon megfelelő segítséget kapjanak, de állapotuk miatt más intézményekbe sem kerülhetnek be.
Király Melinda szerint a hajléktalanellátás ma már számos olyan feladatot kénytelen ellátni, amely valójában más szakellátásokhoz tartozna. A Befogadás Házában például egyre több idős, demenciával élő emberrel találkoznak, ezért a munkatársakat demenciával kapcsolatos ismeretekre is képezni kell. Hasonlóan szükség van pszichiátriai és addiktológiai képzésekre is.
Egyre több ember szorul segítségre
A hajléktalanellátás helyzetéről szólva Király Melinda arról is beszélt, hogy 2003-as pályakezdésekor még jóval kevesebb ellátottal találkoztak. Azóta folyamatos növekedést tapasztalnak. Megjelentek azok az idős emberek is, akik hosszú éveket töltöttek hajléktalanellátásban, és nem tudtak onnan továbblépni. Emellett fiatalok is bekerülnek a rendszerbe, köztük olyanok, akik a gyermekvédelmi ellátásból kikerülve nem tudtak stabil életet kezdeni. A pszichiátriai ellátórendszer hiányosságai szintén éreztetik hatásukat.
A Befogadás Háza éjjeli menedékhelyén tavaly a 62 férőhelyre rendszeresen mintegy 80 ember jutott. A vezető szerint korábban a nyári időszakban jellemzően csökkent a férőhelyek kihasználtsága, idén azonban már nyáron is szinte maximális kihasználtsággal működtek. A Máltai Szeretetszolgálat ezért a krízisidőszakra is készül: ha szükséges, további helyiségeket alakítanak át férőhellyé annak érdekében, hogy senki ne maradjon az utcán.
A megelőzésben is nagyobb szerepet vállalnának
A hajléktalanság megelőzésében az is fontos lenne, hogy a fiatalok már iskolás korban találkozzanak a témával. A Befogadás Háza ezért iskolai programokat, nyílt napokat és olyan rendezvényeket szervez, ahol az intézmény lakói is bemutatkozhatnak. A cél, hogy a fiatalok megértsék, mit jelent hajléktalanná válni, milyen élethelyzetek vezethetnek idáig, és milyen segítséget lehet igénybe venni. A Máltai Szeretetszolgálat Veszprémben az iskolákkal is szorosabb együttműködést szeretne kialakítani, elsőként az Ipari Technikummal készülnek megállapodásra.
Az egészségügyi rendszer kapacitáshiánya is akadály
A beszélgetés egyik központi témáját Virányi Anikó Judit, az Alkohol-Drogsegély Ambulancia elnöke vetette fel, mely a pszichiátriai ellátás helyzete volt. Szerinte ugyanis jelenleg az egyik legnagyobb hiányosság éppen az a köztes, folyamatos szakellátás, amelyre a legsúlyosabb állapotú, utcán élő embereknek szükségük lenne. Elhangzott, hogy a Befogadás Házában akár helyet is tudnának biztosítani egy pszichiáter számára, és az együttműködés az egészségügyi rendszerrel is kialakítható lenne. A probléma azonban az, hogy nincs elegendő szakember.
A pszichiáterhiány nem veszprémi sajátosság, hanem országos probléma. A szakemberek szerint az elmúlt évtizedekben fokozatosan romlott a helyzet, miközben egyre több pszichiátriai és addiktológiai problémával élő ember szorulna segítségre. A magánellátás elszívó hatása, a külföldi munkavállalás, az orvosi szakmák finanszírozási problémái és a szakember-utánpótlás hiánya egyaránt szerepet játszik.
A résztvevők szerint rendszeres együttműködésre lenne szükség
A kerekasztalon az is világossá vált, hogy a résztvevők nem egyetlen intézkedéstől várják a megoldást. Inkább olyan rendszeres együttműködést szeretnének kialakítani, amelyben a szociális szakemberek, a rendőrség, a közterület-felügyelet, az önkormányzat és az egészségügyi szolgáltatók folyamatosan egyeztetnek.
A beszélgetésen az is elhangzott, hogy a jelenlegi rendszerben sok szakember egyszerre próbál több, egymásra rakódó problémát kezelni. A résztvevők szerint ezért nemcsak helyi, hanem magasabb szintű megoldásokra is szükség lenne. A rendszeresen megtartott kerekasztalok egyik legfontosabb eredménye éppen az lehet, hogy a helyben dolgozó szakemberek tapasztalatai alapján konkrét javaslatok szülessenek a döntéshozók számára.
Képgaléria itt >>
Forrás: Napló
Kép: Fülöp Ildikó